Kolompos

Vizsgáljuk meg egy kicsit Hawkins érvelését.

Konstruktivizmus

“A matematikától eltekintve, a kvantumelméletet tanulmányozó tanítvány arra a következtetésre juthat, hogy amit felfedezünk, az a szándék eredménye, tehát az, hogy mit fedezünk fel, attól függ, hogy mit keresünk.” - írja Hawkins.

Ezen a ponton még talán kicsit homályos, hogy mire gondol a szerző. Ha csillagászati megfigyeléseket végzünk, akkor valószínűleg csillagászati felfedezéseket fogunk tenni, és nem mikrobiológiait, ez azért elég világos.

Hawkins azonban nem erre gondol, ez később egyértelművé válik. Hawkins nagyjából arra gondol, hogy a felfedezett fizikai törvényszerűségek nem egy objektív valóság leírásai, hanem csupán ilyen fizikai törvényszerűségeket konstruált magának az ember.

Összevissza fonódás

Mivel igyekszik ezen nézetét alátámasztani? Lássuk csak.

“A leggyakrabban felhozott példa, ami az összefüggéseket szemlélteti, a következő: amikor az anyag egy atomja összetalálkozik az antianyag egy atomjával, akkor két foton szabadul fel, amelyek más-más irányba indulnak. Kibocsátásukkor a fotonok nem forognak. Ha azonban az egyik fotont egy ember megfigyeli, akkor az rögtön forogni kezd. Ugyanabban a pillanatban a másik foton az előbbivel egyszerre és vele ellentétes irányba kezd el forogni. A jelenségre magától nem kerül sor, ez csak az emberi megfigyelés következménye. Ez azt jelenti, hogy mind a szubjektív emberi tudatnak, mind az anyagi világ jelenségeinek van egy mátrixa”
[...] 538.o, Én, Valóság és szubjektivitás

Na most. Hát. Hol is kezdjem.

• “antianyag egy atomjával” - Antianyag atom elméletben létezik, extrém kísérleti helyzetekben a gyakorlatban is, de ha egy másik atommal találkozik, szinte biztosan nem két foton jön létre, hanem sok más részecske (is). Két foton klasszikusan elektron-pozitron találkozáskor jön létre, ilyen kísérletből sok történt, valószínűleg erre gondolhatott a szerző.
• “Kibocsátásukkor a fotonok nem forognak” - a fotonok sohasem forognak. A szerző valószínűleg a szubatomi részecskék “spin” tulajdonságára gondolt, de az nem forgás. A fotonoknak spinje viszont mindig van, alapvetően kétféle értéket vehet fel, +1 és -1 értékkel szokás jelölni.
• “Ha azonban az egyik fotont egy ember megfigyeli, akkor az rögtön forogni kezd.” - itt a szerző valószínűleg az összefonódott kvantumállapotú részecskepárokra gondol. A kérdéses jelenséget azonban nem az emberi megfigyelés, hanem gyakorlatilag bármilyen interakció a külvilággal létrehozza. A foton nem ekkor kezd el forogni, csupán ezután már biztosan ismert az ő és a másik foton spinje is.
• “A jelenségre magától nem kerül sor, ez csak az emberi megfigyelés következménye.” - a jelenségre magától is állandóan sor kerül, ez nem emberi megfigyelés kérdése - legalábbis a kvantumfizika nem állít ilyesmit és nem is következik belőle ilyesmi.

Hawkins valószínűleg a “kvantum összefonódás”, a "szuperpozíció" és a “dekoherencia” jelenségeit próbálta itt a maga módján leírni.

Itt egy kicsit álljunk azért meg és vegyünk észre, hogy ez a könyv saját állítása szerint az 1000-es igazságszint-skálán 999.8-asra kalibrált. Abba a 0.2-be biztosan belefér, hogy gyakorlatilag egyetlen, még csak megközelítőleg helyesnek mondható mondatot sem sikerült írni a jelenségről.

Ha valaki ilyen szinten értette csak meg a kvantumfizikát, nem biztos, hogy érdemes filozófiai következtetésekbe bocsátkoznia.

Na de lépjünk túl a “szőrszálhasogatáson”. Az összefonódás és a dekoherencia valóban nagyon furcsa jelenségek, és sok fizikust és filozófust ihlettek sokféle gondolatra. A hétköznapi intuícióinknak már sokszor a szimpla Newtoni mechanika is ellentmond, a modern fizika megértése a relativitáselmélettel és a kvantumfizikával pedig végképp teljesen különleges megközelítést igényel.

A kvantum összefonódást magát nem próbálom meg itt pár mondatban összefoglalni - nagyon sok jó, hiteles anyag érhető el róla az interneten, csak bátorítani tudom az olvasót ezek felkeresésére. Csak ügyeljenek arra, hogy valódi fizikusok interpretációival ismerkedjenek, ne csak “sprituális” megközelítésekkel (angolul tudóknak közérthető a Veritasium, PBS Space Time, Minutephysics, Fermilabs például youtube-on, csak hogy párat említsek).

Realizmus

Azon jelenségekre alapozva, amire a szerző utalni próbált, filozófusok a fizikában realizmusként ismert felfogás ellen szoktak érvelni. A realizmus elve azt mondja ki, hogy a fizikai valóság akkor is ugyanúgy létezne és működne, ha nem létezne benne ember, aki megfigyelje és megismerje.

Keleti tanokban ismert elem, hogy a megfigyelt világot valamiféle kozmikus tudat hozza létre - ez a realizmus elvetésének egyik módja.

A fenti jelenségek magyarázatához azonban egyáltalán nincs szükség a realizmus elvetésére a kvantumfizikában. Kézenfekvő a “lokalitás” elvének elvetése, és például komoly versenyben van még a “multiverzum” megközelítés. De még számos más értelmezés létezik, és a jelenségek magyarázatára való törekvés komoly kutatásokat inspirál.

Azt azonban egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a kvantumfizikából a realizmus elvetése következne.

Konstruktivizmus?

A bevezetőben Hawkins már arra utalt, hogy a fizikai törvényszerűségek sem annyira törvényszerűek, pusztán ezt fedezték fel az emberek, mert ezt keresték.

Itt azért van egy érdekes logikai baki.

Ha a törvényszerűségeket csak mi alkotjuk, akkor a kvantumfizikából, mint igazából csak általunk alkotott rendszerből hogyan vonhatnánk le következtetést a valóságra vonatkozóan? Akkor a kvantumfizika mégiscsak egy abszolút törvényszerűség kell legyen, ez viszont a következtetésnek mond ellent. (Itt már persze összemosódik a realizmus elvetése a konstruktivizmussal).

A szerző azt kiválóan megmutatta, hogy ha a fizikát nem értjük meg eléggé, akkor valóban akármit megtalálunk benne, amit csak keresünk.

(Fontos megjegyezni, hogy a konstruktivizmus egy létező tudományfilozófiai irányzat - de az erről való diskurzusból Hawkins hamar diszkvalifikálja magát az érvelése szempontjából kritikus tévedéseivel.)

Bármi igaz

“A kvantummechanika ésszerű magyarázattal szolgál az olyan jelenségekre, mint a csoda előfordulása, az ima hatékonysága és a szabad akart gyakorlása [...]”
540.o

Itt azért legalább pár mondatban kifejthette volna, hogy mégis nagyjából mi ez az ésszerű magyarázat. Különösen érdekes, hogy úgy általánosságban "a csodára" magyarázattal szolgál a kvantummechanika. Mégis miféle csodákra gondol?

Ez amolyan Balogh Béla féle gondolatmenet. Ha van valami furcsa dolog, akkor mindjárt bármi igaz, amit csak szeretnénk.

Valószínűsítem, hogy a szerző itt a határozatlansági elvre és arra utal, hogy a kvantummechanika alapvetően valószínűségekkel dolgozik. Más "spirituális filozófusok" ebben az "isteni beavatkozás" lehetőségét látják az amúgy determinisztikusnak látszó világegyetembe.

Ezt a fajta beavatkozást természetesen nem lehet kizárni, de két dolgot érdemes tudni. A kvantummechanika annak ellenére, hogy valószínűségi függvényekkel dolgozik, talán paradoxnak ható módon mégis elképesztően pontos előrejelzésekre képes. A valószínűségi változók pontosan azt az eloszlást követik, amit az elmélet megfogalmaz. Az isteni beavatkozás lehetséges voltához pedig nincs szükség ilyen valószínűségi tényezőkre: észrevehetetlenül kicsiny, de mégis nagy hatású isteni beavatkozások a newtoni rendszerben is ugyanúgy "lehetségesek".

Hadilábon a tudománnyal

Hawkins másutt is bemutatja, hogy mennyire nem érti a tudományt.

"Pár száz éve még mindenki azt hitte, hogy a Nap kering a Föld körül, és hogy a Föld lapos. Ezek a példák arra mutatnak rá, hogy minden ismeret csak feltételezés, nem pedig abszolút, mivel még a tudomány "törvényei" is állandóan változnak (pl. ma, 2006 augusztusában már csak 8 bolygó van a Naprendszerben, nem 9)."

Ha az olvasó szeretné e kérdésben egy valódi tudós véleményét is megismerni, ajánlom Steven Weinberg: A világ megismerése c. tudománytörténeti könyvét.

Apró történeti tárgyi tévedésektől tekintsünk el - ez az idézet mégsem egy 999.8 szintű könyvből való, hanem egy másikból. A világról való ismereteink valóban, szerencsére, gyakran változnak, a tudomány története pedig különféle kitérőkkel és zsákutcákkal tarkított. Hosszú távon a tudomány azonban konvergens: egyre pontosabb ismereteink vannak a világról. A tudomány a tévutainak hibáiból és igyekszik megismerési módszereit egyre megbízhatóbbá tenni. Tudjuk, hogy miért gondolta az emberiség geocentrikusnak a világot, és igyekszünk nem elkövetni hasonló hibát. Elég nagy probléma, ha Hawkins ezt valahogy nem vette észre, mégis filozófiai következtetésekbe bocsátkozik.

Különösen beszédes, hogy a tudományos elméletek változékonyságára való példaként az égitesteknek pusztán az osztályozásában való változást hoz fel. (Ez pont a tudomány progresszivitására példa, bár amúgy nem annyira ékes példa, mint lehetne.) Hogy mindemellett az égitestek mozgását az évszázadok során egyre pontosabban tudtuk megfigyelni és megjósolni (és új bolygókat felfedezni), aszteroidára leszállni, járművet küldeni a Marsra, valahogy elkerüli a figyelmét.

Tudományellenesség

Az ezoterikus / spirituális irodalomban egészen elterjedt hasonló félreértésekre alapozva a tudományt csak egy nézőpontként bemutatni.

A tudományos ismeretek azonban nagy segítségünkre vannak a szellemi életünkben, és nem utolsósorban abban is, hogy a valódi szellemi tanításokat elkülönítsük az üres filozofálgatástól.