Az 1920-as években egy Cambridge-i délután egy teázó társaságban Muriel Bristol pszichológus udvariasan megjegyezte, hogy jobban szereti a teát, ha a tej kerül előbb a csészébe, utána a tea, és nem fordítva. Többen kételkedtek benne, hogy ez valóban befolyásolná az elkészült teaital ízét.
Ronald Fisher statisztikus egy kísérletet javasolt a kérdés tisztázására. Készítettek 4-4 teát a kétféle elkészítési módban: 4 csészébe a tea került először, 4 csészébe a tej. A 8 teaital minden másban egyforma volt.
Bristol az összesen 8 csészéből 6 alkalommal találta el, hogy melyik módszerrel készült a tea. Ilyen találati arányra 24% esélye van akkor is, ha véletlenszerűen választ. Ha tehát a különbség csupán Bristol képzeletében létezik, ilyen találati arányt akkor is jelentős eséllyel el tud érni.
További kísérletekkel természetesen tovább szűkíthető a bizonytalanság a kérdésben.
A kísérlet fontos eleme, hogy a kóstoló lehetőleg semmilyen más apró jelből ne tudjon következteni a készítés módjára, tényleg csupán az ízére hagyatkozhasson.
https://en.wikipedia.org/wiki/Lady_tasting_tea
Bár az eredeti kísérlet ezt nem mutatta meg megbízhatóan, azóta bebizonyosodott, hogy valóban van érzékelhető különbség a kétféle módon készült teaital ízében, ennek kémiai okai is ismertek, és még ISO szabvány is létezik a teakészítésről (https://en.wikipedia.org/wiki/ISO_3103).
Valószínűleg sokan találkoztunk olyannal, akik megkérdőjelezték egy barátjuk ízlését például a két fő kólamárka kapcsán, vagy az édesítőszeres változattal kapcsolatban. Vagy akár, hogy más íze van-e a dobozos és a műanyagpalackos változatoknak. Páran talán végeztek is vaktesztet az iskolai éveik során ezekben a fontos kérdésekben :)
Biztos olyat is tapasztaltak sokan az iskolás éveik során, hogy valaki rosszabb pontot kapott egy feladatra egy dolgozatban, mint az, aki róla másolt. Kézenfekvő feloldása az esetleges tanári részrehajlásoknak, ha "vakon" javít, azaz semmilyen formában nem tudja, hogy kinek a dolgozatát javítja.
Mit is kedvelünk?
Hasonlóan vaktesztel vizsgálhatjuk saját ízlésünket is például a nagyon eltérő árazású Camembert sajtokkal kapcsolatban.
És itt akár már többről van szó, minthogy különbséget tudunk-e tenni a különböző sajtok között. Vajon lehet, hogy csupán azért ízlik nekünk jobban az egyik sajt, mert az a drágább? Vagy épp, mert olcsóbb? Vagy a kedvenc márkánk? Ilyen tényezők bizonyítottan befolyásolják akár az ízlésünket is. Az emberek akár az előre adott márkapreferencia miatt kedvelik majd később a fűszeresebb sajtokat. Lehet, hogy csupán a márka vagy a csomagolás színe miatt kedveltek meg egy sajtot, később mégis hangoztatják, hogy egyébként is a fűszeresebb sajtokat kedvelik.
Vakon látunk tisztán?
Emily Rosa Colorado-i iskolás lány 9 évesen, egy iskolai rendezvény keretében egy érdekes tesztet végzett egy akkoriban népszerű energiagyógyászati irányzat képviselőivel. A gyógyítók az emberek energiamezőinek befolyásolásával igyekeztek kezelni különféle betegségeket. Emily tesztje a kólakóstoláshoz hasonlóan egyszerű volt: a gyógyítóknak egy kartonlapon átnyúlva kellett érzékelniük az ott fekvő pácienst.
Nem tudták a véletlenszerűnél jobban megmondani, hogy fekszik-e ott beteg.
Persze ettől még a gyógyítás akár működhetne is, de azért talán nem bíznánk a feltételezett energiamezőink kezelését olyanokra, akik azt sem érzékelik, hogy ott vagyunk-e.
https://en.wikipedia.org/wiki/Emily_Rosa
Másutt is megfigyelhető, hogy az emberek hajlamosak utólag megmagyarázni olyan dolgokat, amelyeket amúgy előre nem tudtak volna.
Shawn Carlson 1985-ben publikált a Nature-ben egy tanulmányt az asztrológiáról. A kutatásban 28 elismert asztrológus vett részt. 116 önkéntes kitöltött egy 480 feleletválasztós kérdésből álló személyiségtesztet, az elterjedten használt és ismert California Personality Inventory-t (CPI), amely végül 18 dimenzióban jellemzi egy-egy skálán a személyiséget (pl dominancia, nőiesség). A kísérlet során minden asztrológus minden születési diagramhoz kapott 3 személyiségprofilt: a valódit és kettő másikat véletlenszerűen. Magáról a személyről semmi mást nem tudhattak (még a nemét sem), nem is találkozhattak. A kísérlet előtt az asztrológusok megismerték a CPI kérdéseit és elemeit, és egyetértettek abban, hogy a CPI teszt releváns, és hogy jól meg fogják tudni találni a párokat.
És az eredmények?
Az asztrológusok nem voltak jobbak, mintha dobókockával, véletlenszerűen választottak volna a 3 személyiségprofil közül. Az asztrológusok még azt is megadhatták 1-10-es skálán, hogy mennyire biztosak a választásukban. Ez a pontszám sem mutatott összefüggést azzal, hogy mikor találták el valójában a helyes profilt.
https://skeptico.blogs.com/skeptico/2009/08/shawn-carlson-astrology-test-nature-suitbert-ertel-reappraisal.html
http://www.objectiveastrology.net/uploads/1/6/7/2/16726802/a_double-blind_test_of_astrology_carlsons_original_article_in_nature.pdf
Az asztrológia tehát kiválóan megmagyaráz mindent (sőt, többféle asztrológiai iskola többféle rendszerben, egymásnak ellentmondó módon is megmagyarázza ugyanazt), utólag.
Ha az lett volna a feladat a kísérletben, hogy magyarázzák meg, hogy miért olyan az egyének CPI profilja a születési adataik alapján, biztosan alaposan alá tudják támasztani. De vajon ér bármit egy ilyen magyarázat, ha egy vakteszten mégis elbukik?
http://szkeptikus.blog.hu/2014/09/23/ha_igy_tortent_volna_a_neptunusz_napja
